Sárrétudvari külterületén, a bárándi út közelében, a Kakas-ér partján, található a nagyváradi püspökség tiszttartói kúriája. Udvarit már a XIII. században a nagyváradi püspök birtokaként említették, akkoriban 61 telek volt a faluban. Fennmaradt egy adat arról, hogy Utjesenich-Martinuzzi Fráter György, közismertebb nevén György barát, váradi püspökként el akarta cserélni a települést más birtokokra, úgy tűnik azonban a terv nem valósult meg, mert az 1552. évi összeírás is a püspökség birtokai közt tüntette fel a helységet.

A XV. században az Izsákai és a Bessenyei családok is rendelkeztek itt birtokrészekkel.

A nagyváradi püspökség a török hódoltság után I. Lipót királytól visszakapta régi birtokait, ezután egészen 1945-ig egyházi tulajdonban maradt a település határának nagyobb része. A püspöki kúriát (Lőrincmajor) a  III. katonai felmérésen már feltüntetik "Majorsági puszta" néven. A kúria ekkor megközelítően téglalap alaprajzú volt, az udvar körül téglalap alakú épületek álltak. A major a püspökség sárrétudvari birtokának a gazdasági központja volt, a kúria a tiszttartó lakóhelyeként szolgált.

A II. világháború után a major termelőszövetkezeti kezelésbe került, a gazdasági épületek legnagyobb részét ekkor lebontották. A kúriában csirkekeltetőt és szeszfőzdét alakítottak ki.

Az épület napjainkban romos állapotban van. Szabadon álló, földszintes, U-alaprajzú épület, amelyet teljesen átalakítottak, díszítőelemei már nem láthatóak. Főhomlokzata a megmaradt részletek alapján régen 2+(1+A+1)+2 osztású lehetett, a két szélén egykori háromszög-oromzatos oldalrizalitok lépnek ki a fal síkjából. Jelenleg magántulajdon.

Sárréti Krónika

Forrás: Virág Zsolt - Magyar Kastélylexikon