1983-ben Sárrétudvari határában régészeti feltárások kezdődtek, miután a Hízóföld nevű határréten végzett meliorálás sírokat bolygatott meg. A Hízóföldi, majd néhány év múlva az Őrhalmon és Poroshalmon végzett régészeti feltárás honfoglalás kori temetőket hozott felszínre. Az ásatásokat a debreceni Déri Múzeum régész múzeológusa Dr. Nepper Ibolya vezette.

A több száz honfoglaló sírból, gazdag  leletek kerültek elő. A Helytörténeti Kiállításon - majdan a Helytörténeti Múzeumban – a sírokban talált tárgyakról készült fényképekkel kívánjuk bemutatni a falu határában előkerült felbecsülhetetlen értékeket.
A sírokból előkerűlt tárgyak (ékszerek, fegyverek, lószerszámok) a honfoglalás 1100. évfordulójára rendezett emlékkiállítás részeként bejárták Európa nagyvárosait (Milano, Bologna, Caen, Touluse, Madrid, Turku).

Régészeti kutatások 1893-ban voltak először falunkban, a Templom melletti iskola építésekor. Az ásatásokat Simon István tanító vezette. Árpádkori temetőt tárt fel részlegesen. A sírokból emberi csontvázak, ékszerek (hajcsatok, fülbevalók, karperecek) kerültek elő.
A Simon István által végzett feltárást a Magyar Nemzeti Múzeum és a Debreceni Déri Múzeum szakemberei irányították.

Hajdú-Bihar és az egykori Bihar megyei múzeumok (Nagyvárad, Berettyóújfalu, Debrecen, Püspökladány) régészeti leletei arról tanúskodnak, hogy Sárrétudvari területén már i.e. 5000 évvel is éltek emberek. Itt hagyták jellegzetes temetkezési helyeiket a rézkor végén (i.e. 2000) élő pásztornépek is. Ezeket mi "kunhalmoknak", kurgánoknak nevezzük.
Pl. a Tikicséri halom Sárrétudvari és Biharnagybajom között. 

A korai vaskorból (i.e. 500) a szkíták, majd a kelták és az őket követő szarmaták is nyomot hagytak maguk után. Az i.sz. IV. században gepidák lakták ezt a helyet, akiket 560 körül legyőztek az avarok. A IX. században megjelentek a honfoglaló magyarok. A régészeti ásatások a Hízóföldön arról tanúskodnak, hogy "vagyonos, katonáskodó, fegyverrel bőven felszerelt, asszonyaikat nemesfém ékszerekkel gazdagon ellátó, rangos középréteg, a honfoglalók első nemzedéke telepedett itt le, magukba olvasztva az itt talált gyér szláv és besenyő lakosságot." - írta Nepper Ibolya régész.

Udvari régi templomának nyomai alapján feltételezhető, hogy már a XI. század második felében állt. A sírokban pogány és keresztény szokás meglétét fedezték fel. Ebben az időszakban kerülhetett a falu királyi adományként a Zovárd nemzetség birtokába. Ekkor már valószínű az "Udvari" nevet viselte a település.

A Sárrétudvari Balázs-halom anyagát háromezer szekérrel vitték el 1910-ben útépítéshez, mesélték az idős udvari parasztemberek.
Még korabeli felvételeket is láthatunk, a Balázs-halom elhordásáról, ahonnan szintén kerültek elő régészeti leletek. A halom elhordásakor egy 310×260 cm-es színes, csíkos szőnyeg alól prémbe burkolt zsugorított, vörösre festett csontváz került elő. Más források — például Bugár - Mészáros Károly írásai — fatrónon ülő, prémbe burkolt, fakamrával körülvett alakról számolnak be. A faluba visszalátogató Simon István tanító is jelen volt a Balázs halom leleteinek mentésénél.

Szintén Sárrétudvari határában állt az Őrhalom, a hajdani Nagy- Sárrét északi részén. 1986–88 között itt is leletmentés folyt, ahonnan rézkor végi, korabronzkori sírok és leletek kerültek elő, valamint néhány honfoglaláskori sír.

A kiállítást gazdagítják Sárrétudvari határában a Hízóföldön, Őrhalomon, Poroshalmon végzett ásatásokról készült színes fényképek, melyek Hapák József neves fotóművész munkái.

Ingveretek - Sárrétudvari (Hízóföld)

Övveretek - Sárrétudvari (Poroshalom)

Lószerszámveretek - Sárrétudvari (Poroshalom)

Őrhalom - Sárrétudvari (a keresztül vágott kurgán)

Sárréti Krónika

Forrás:

Sárrétudvari weboldala