E nemzetség, mely a tatárjárás után, 1245-ben Békés vármegyében tűnik fel, a XIV. század elején, 1319-ben Bors helység birtokosa, (Anjouk. okmt. I. 497.) honnan a Borsi családnevet vette fel, de ezen ágnak a XVI. század elején magvaszakadt. Utolsó ivadékai István fiai: Mátyás, Zsigmond és Lajos (1505).

 

 

Bajom településen volt a család ősi fészke, itt építették fel a család kúriáját, majd feltehetőleg a XIV. század elején felépül a Bajomi vár.

A  Dózsa féle parasztfelkelésben a lázadók megostromolják és be is veszik a várat, később a család újjáépíti és megerősíti azt. A vár katonai jelentősége eközben állandóan nőtt, főleg a török terjeszkedése miatt, a XVI. század végére az egyik legfontosabb bihari várrá emelkedett.

 

Első ismert őse Bajoni Pál (1272), ennek fia Bajoni Hektor 1330 körül, ennek fia Bajoni László 1350-ben a váradi püspökkel perel.

Demeter 1342-ben salgói várnagy. A fenti Bajoni Lászlótól a család, magvaszakadtáig, a következőleg ágazik szét: Bajoni László fia Bajoni János 1390. táján, ennek fia Bajoni György, 1423-ban a váradi püspökkel perel, neje Ohati Mihály leánya Kata, fiai: Bajoni István és Bajoni László 1439. táján unokatestvérükkel viszályba elegyedvén, őt megölték, de 1441-ben kegyelmet nyertek, bizonyos feltételek mellett, melyeket István nem teljesített.

 

Bajoni István különösen a harcztéren tünt ki; Hunyady János legvitézebb fegyvertársainak egyike volt.

1458-ban megveszi Szerepet és a hozzátartozó birtokokat 300 arany forintért. Bajoni István fiai: Bajoni István és Bajoni Miklós. Az utóbbinak fiai: Bajoni János a vármegye követe (1505), Bajoni Benedek és Bajoni István váradi kanonok. Bajoni János és Bajoni Benedek Verbőczy bizalmasai közé tartoztak, kinek befolyása révén a mohácsi vész után, Szapolyai pártjára állottak.

 

Bajoni Benedek, neje Bodó Anna után megszerezte a Ráskay örökséget s fivérének Jánosnak halála után egyike lett a Szapolyai-párt főembereinek, de 1542 után Ferdinánd pártjára állott. Gyermekei: Ferencz, István, János, Kata és Zsófia. Bajoni Ferencz 1556-ban magtalanul elhalván, a bajoni uradalom István kezelése alá került. Bajoni István 1565-ben szintén magtalanul halt el.

Bajoni János pedig 1566-ban szigetvár védelmében esett el, Zrínyi Miklós oldalán harcolva részt vett a kitörésben. Így a Bajoni nemzetség férfi ága kihalt.

Bajoni Kata korán meghal így az egész vagyon Bajoni Zsófiára, Pászthóy Jánosnéra szállott. A császár Bajoni Zsófiát fiúsította, és megörökölt birtokaiba beiktatta, de ez ténylegesen nem történt meg, mert a császárhű Bajoniak birtokát addigra János Zsigmond elfoglalta.

 

A Bajoni család birtokolta a Sárrét nagy részét. 1342-ben a birtokuk része Ladány (Püspökladány), Bajon, Görbej. 1412-ben a Bajoniak pallosjogot kaptak összes birtokaikra. Rokoni kapcsolataik révén a Tiszántúl jómódú középbirtokosai közé számítottak. Birtokaik túlnyomó része Békés és Bihar vármegyékben volt, de Szabolcs és Heves vármegyékben is birtokosok. 1510-ben négy vármegyéből, hat falu egész birtoka, nyolc falu részbirtoka, és tizennégy praedium (pusztabirtok), melyeken állattartást és földművelést folytattak, továbbá jelentős jövedelmet adott a halászat is.

 

 

 

 

A képen  Székely Bertalan - Zrínyi kirohanása látható, Szigetváron, ahol Bajoni János is hősi halált halt.