Szerep község külterületén, a hosszúháti (Nagysziget) határrészből került elő, ez a rézkorból származó vörösréz csákány. A Hosszúháti Állami Gazdaság területén találták 1963 őszén, szántóföldi munkák során. A lelet bizonyítja, hogy a rézkor idején is lakott volt a sárréti térség. Funkcióját tekintve sok elmélet látott napvilágot. Egyes kutatók úgy vélik, hogy bányászcsákányként, favágó eszközként vagy fegyverként használták. A rézből öntött, tömör, súlyos darabok valószínűleg hatalmi jelvényekként funkcionáltak, használói a közösség világi vagy szakrális vezetői lehettek. Használatuk a korai rézkor végén kezdődött és a középső rézkor végéig tartott. A késő rézkor idejéből nem ismerünk ilyen eszközöket.

Az újkőkor (neolitikum) idején még csak ismerkedtek a réz megmunkálásával. A Kr. e. 5000 és a Kr. e. 4500 között a Kárpát-medencében, gazdasági és társadalmi változások álltak be, amelyek lehetővé tették a termelés minőségének javulását.

A társadalmi hierarchia átalakult, és a dísztárgyak szerepe is megnőtt. Kialakultak a réz kinyerésének és megmunkálásának technikái. Az ércből kohósítással nyerték ki a rezet, de ekkor már az aranyat is ismerték és megmunkálták. Érclelőhelyként olyan területet használtak ahol a réz és az arany együtt fordul elő. Ilyen terület az Erdélyi - érchegység.

A Hosszúháton talált, ellentett élű rézkori csákány mérete: hossza 26.9 cm; szélessége 6.9 cm, hosszanti oldalán a nyéllyuk mellett két hasadás található. A lelet a püspökladányi Karacs Ferenc Múzeum gyűjteményében található.

Fórián Péter - Sárréti Krónika