A Nagy-sárrét medencéjénak északi részén lévő nagy kiterjedésű vizenyős, mocsaras rétet hívták a lecsapolások előtt Kunlapos-rétnek. Karcag és Püspökladány határain feküdt, döntő hányadában összefüggő víztükörrel, mintegy tavat formálva, környezetében tucatnyi szigettel és hátsággal körülvéve. Északról a Hortobágy-folyó ömlött bele, amely a Tisza vizét szállította le a sárréti medencébe. Észak-nyugatról szintén a Tisza vizét szállító Zádor-ér öntözte, keletről pedig a Mérges-érrel állt összeköttetésben.

A Kunlapos-rétség a Szent-Ágota hídtól délre kezdődött és egészen a Sándor-szigetekig tartott. A Nagy-sárrét egyik legrégebbi határnevei közt tartják számon. Már 1506-ban említik egy határvillongási per oklevelei között, amely a ladányiak és a karcagi Kunok között tört ki. Nem hétköznapi határper lehetett, mert II. Ulászló király elé került az ügy, aki ítélőmestert küldött a helyszínre, magát Werbőczy Istvánt, a „Hármaskönyv” szerzőjét. Nevét valószínűleg a ladányi emberek adhatták a rétségnek, mivel tőlük nyugatra terült el, a Kunok földjének egy részén. Régi jelentések igazolják, hogy nagy kiterjedésű nádas, vizes, mocsaras hely, néhol „nyeregig érő vízzel”. Halászó helynek használták, nádat termeltek be a területéről, a belsejét csak a halászok és a pákászok ismerték igazán.

A Kunlapos név alatt később a rétségen kívül szigetet és hátat is jelöltek. A lecsapolások után az egyik legtovább, víz alatt lévő határrész volt a Nagy-sárréten. Az 1890-es évek elején elkészült Hortobágy-Berettyó főcsatorna szüntette meg a Kunlapos-rétet. Az előtte lévő évtizedekben a vasút építésénél több gátat is építettek, hogy a síneket le tudják fektetni, mert a vasútvonal pontosan kettészelte a Kunlapost. A Tisza áradása azonban sok kárt csinált a vasúti töltésekben, nemegyszer teljesen elmosta azokat.

Jelenleg szántóföldet és legelőt értünk Kunlapos név alatt. A vasútvonaltól és a főútvonaltól északra lévő részét Nagykunlaposnak, délre fekvő részét pedig Kiskunlaposnak nevezik.

Fórián Péter - Sárréti Krónika