A Sárrét leghíresebb táltosa volt az 1700-as évek végén és az 1800-as évek első felében a békési születésű Csuba Ferenc. Túrkeve 1801. évi körleveles jegyzőkönyvében levő személyleírása szerint: "34 éves, református, feleséges, gyermekes; barna, szikár termetű, hibás szemeivel csak sajdít, de jól nem lát. Ha gondolkozik úgy beszél; annyival inkább, ha csalni akar azon rossz szemeit csodálatosan forgattya; nagyon tudja szóval, sőt énekléssel is tódítja a dolgot, azonban a magyar versek mondására természettel nagy hajlandósága van. Rendszerint szűrben, csizmában s gatyában szokott járni."

A sárkányról kitalált meséje, amellyel bosszúból világcsúfjává tette a csökmőieket eléggé ismeretes. A hagyomány Csuba Ferenc igazi táltos voltát vallja. A békésiek szerint már gyermekkorában olyan erős volt, hogy ha saroglyára ragadt, négy ökör sem bírta arréb húzni a szekeret.

A csökmői sárkányhúzás

„Lakosainknak jó akarattal tudtokra adjuk, hogy helységünkben is megforduló, magát táltosnak, valamint sárkányokkal társalkodónak mondó Csuba Ferenc szavára ne hajtsanak, véle ne őgyelegjenek, szállásra be ne fogadják, mert kinek miatta kára esik, magát okolja, senkin sem kereskedhet” – olvasható az 1807-es hirdetményben, amelyet a tréfái miatt perbe fogott sárréti táltos ellen adtak ki.

Csuba Ferenc leghíresebb csínye a csökmőiek rászedése volt: táltosnak adta ki magát, és elhitette a falusiakkal, hogy segít legyőzni a nádasban élő, kincset őrző sárkányt.
A kincstalálás reményében még a bírák is kivonultak a falu határába ásni, de mindannyian féltek a sárkány haragjától. Csuba megígérte, hogy egy jelentős összegért elvállalja, hogy megkötözi a fenevadat, amelyet a falu népe aztán kihúzhat a nádasból, és szabad lesz az út a kincshez.
A táltos azt is megkérdezte: „Micsoda sárkányt akarnának fogni, kant-é vagy nőstényt, avagy azoknak tavalyi fijait?” A csökmőiek a nőstény mellett döntöttek, Csuba pedig fogta a kötelet, és egy rekettyetőre kötötte, cimborája pedig egy kannával „csuda hangokat” hallatott.
Huszonöt főember húzta a kötél végét, de a megkötözött sárkány nem akart előkerülni, csak a bömbölését lehetett hallani. Kis idő elteltével Csuba figyelmeztette a férfiakat: „Úgy húzzák, emberek, azt a kötelet, hogy nagyon vigyázzon ám magára, aki már hált más feleségével, mert az ilyent felfalja a sárkány. Annak jó lesz elkotródni, amíg nem késő!” Először csak hárman álltak ki a sorból, később a többiek is szétszéledtek, csak egy férfi maradt, aki egyedül nem volt hajlandó szembenézni a szörnnyel, és hazament. Csuba aztán azzal ijesztgette a falubelieket, hogy közeledik a sárkány, aki nagyon mérges, amiért háborgatták, és mindenkit széttép, ha ő táltosi erejével nem védi meg őket.
A nép bezárkózott egy házba, a furfangos táltos pedig időközben megszökött a csökmőiek pénzével.

A néphagyomány szerint egy híres szeghalmi família is Csuba Ferencnek köszönheti a gazdagságát, mert az elődjük az ő szavára ásta meg a Benehalmot egy zivataros, csúnya éjszakán. A csökmőieket is próbálta kiengesztelni. Úgy tartják az öregek, hogy 1836-ban, amikor tűz ütött ki és leégett vagy százig való ház, ha ő meg nem fordítja a szelet, hamuvá vált volna az egész falu.
A csökmői sárkányhúzás periratai ma is megvannak a Gyulai Állami Levéltárban, az 1789. szeptember 11-én kelt jelentés szerint az ügyet csalási bűnperként a Békés vármegyei törvényszék tárgyalta.

Sárréti Krónika