Báránd község nyugati szélén feküdt egykor a nagy és szép múltú Farkasvölgyi gyógyfürdő. Maga a terület a nevét az egykor nagy számban itt élő nádi farkasról kapta. A Monarchiabeli katonai térképeken Farkasvölgy egy önmagába visszatérő, kifli alakú mélyedésként van ábrázolva, valaha egy nagyobb érnek vagy folyónak volt a legmélyebb szakasza. A lecsapolások előtt mocsaras, vizes terület volt, így a nádi farkasok előszeretettel bújtak meg a biztonságot jelentő nádas területen. A mocsarak eltűnése után a vidék képe megváltozott, tanyák, uradalmak épültek ki az egykori vízjárta réteken. Az állatvilág elpusztult, vagy visszahúzódott a maradék vizes területekre, így a völgynek egykor nevet adó nádi farkas is eltűnt a Sárrétről.

A gyógyfürdőt 1893-ban Farkas Gergely, Galgóczy István, Galgóczy József és Grosz Henrik alapították. A kezdetleges kis fürdőt, mely évről évre ismertebb lett, később Farkas Gergely többi társától megvette. A következő tulajdonosa Farkas Márton volt, aki 1916-ban Farkas Gergely örököseitől megvásárolta a fürdőtelepet és családjával együtt üzemeltette. Farkas Márton eleven észjárású, józan gondolkodású, sok élettapasztalattal bíró, egyszerű gazdaember volt. Sok nehézséggel kellett megküzdenie, de az idők során teljesen újjáépítette a fürdőt. Három épületben 40 szoba állt a gyógyulást kereső betegek részére, kád és gőzfürdővel. A fürdőtelep nyolc hold befásított területen feküdt, a lombos fák árnyékossá, a virágágyások és a fanagyságú olianderek színessé tették a gyógyfürdő területét. A fürdőtelep a 30-as, 40-es években élte a fénykorát. Pormentes, tisztalevegőjű helyen feküdt, korabeli híradások szerint a konyhája is kitűnő volt.

A gyógyfürdő vizét dr. Lengyel Béla egyetemi tanár és dr. Neumann Zsigmond hites vegyész vizsgálták be és elemezték ki. A víz gyengén sárgás színű, kellemesen savanykás ízű és alkalikus kén hatású volt. A víz az alkáli savanyú vizek csoportjába tartozik, értékesíthető élvezeti víz, gyógyvíznek tekinthető és különösen reumatikus bajoknál bámulatos a hatása.

Báránd a Farkasvölgyi gyógyfürdővel vonzotta a sárréti térség gyógyulni vágyó paraszti sorsú lakosságát, de előszeretettel vendégeskedtek itt az uradalmak nagybérlői is. A fürdő miatt változott, fejlődött a település. A XIX. század derekától egyre több kocsma nyert engedélyt a faluban. 1924-ben a kilencedik italmérési engedélyért folyamodott a község a megyéhez, mert: „mivel Báránd község forgalma a bárándi fürdő létesítésével erősen megnövekedett”, szükség van rá.

A fürdő főszezonja minden évben május 1-től, egészen október 31-ig tartott. A sárréti térség kiemelt gyógy és üdülőhelye, a Magyar Királyi Államvasutak szerződéses fürdője volt.
A korabeli fürdőárak a következőképpen alakultak: Egy személynek belépőjegy 80 fillér; két személynek 1 pengő, 20 fillér; gőzfürdő 40 fillér. Két és három ágyas szobák 24 óránként 1 pengőtől – 1 pengő, 60 fillérig. Külön ágy 30 fillér. A vendégeknek a lakásból három napon túl 10%, tíz napon túl 20% engedmény járt. Panzió 4 pengő. Abonáns reggeli, ebéd, vacsora 2 pengő 50 fillér. A vonattal érkező vendégeket a vasútállomáson a fürdőnek erre a célra fenntartott lovas fogata várta.

Fiatal lányok a fürdő kertjében az 1930-as években

A fürdőben vasárnaponként élőzenés mulatságokat tartottak. Külön tánctermet alakítottak ki erre a célra, egy faházat melynek az eleje nyitott volt. Szerződtetett zenekarok is játszottak, olykor más falvakból hívták őket. Húztak egy turnust aztán szünet következett, addig a táncolók a fürdő parkjában sétálgattak. A fiatalok inkább csárdást jártak, mellette angolkeringőt, tangót, polkát, charllestont. Még más környékbeli településeken cuhárék és házi bálok divatoztak, Bárándon a fürdőbálok divatja alakult ki. Hétköznapokon a közös munkák alkalmával, főleg a kenderdörzsölőben vagy a csigacsinálásokon, vásár és ünnepnapokon a játszóban és a gyógyfürdőben táncolhattak kedvükre a falu fiataljai. Utóbbit az Egyház nem helyeselte. Szabó József lelkipásztor által írt és szerkesztett „A bárándi református egyház vázlatos története” című munkájában olvashatjuk: „Sok kárt okoznak a gyülekezeti tagok, főleg a mindkét nemű ifjúság lelkében a sűrűn tartatni szokott nyilvános mulatságok, amelyek mind vasárnapra és ünnepnapra vannak téve. Ilyenkor áldoznak aztán a felügyelet nélküli ifjak Bachusnak és Venusnak oltárán.”

A falu katonakorú fiataljai a gyógyfürdőben mulattak bevonuláskor. A faluból zenészek kísérték ki a katonának készülő legénycsapatokat.

A II. világháború idején a fürdő forgalma visszaesett, majd a front megérkezésével meg is szűnt. A fürdő újra nyitását a községi képviselőtestület 1945 márciusában szorgalmazta, és kötelezte Farkas Márton tulajdonost, hogy a fürdőüzemét minden héten szombatonként közegészségügyi célból tartsa üzemben. Azonban újranyitását alkatrészhiány miatt nem tudta teljesíteni.

1947-ben a község hároméves terv előzetesében népfürdő létesítését szorgalmazta. A meglévő Farkas-féle fürdőt szándékoztak üzembe helyezni. Később a fürdőt Farkas Márton felajánlotta az államnak, cserébe két szobás lakást és földet igényelt, de ezt az ajánlatot a község ekkor nem tudta elfogadni.

1952-ben sikerült a Farkasvölgyi fürdőt államosítani. A község kezelésében lévő fürdőnek a gyógyhatás szempontjából jó vize volt, ezért a lakosság érdekében tervezték az újranyitását. 1954. május 1-én sikerült újranyitniuk a fürdőt, a javítások befejezése után.

Az 1960-as években a Községi Tanács pénzügyi fedezet híján nem tudta tovább üzemeltetni a Farkasvölgyi fürdőt, ezért 1965-ben Szociális Otthont létesítettek az egykor szebb napokat látott gyógyfürdő területén.

Fórián Péter - Sárréti Krónika

Forrás:

Szabó László - Báránd társadalmának jellemző vonásai

Bencze Lászlóné - Adatok Báránd zenei hagyományainak vizsgálatához

Pásti Judit - A bárándi újjászületés; 1944. október-1948. június

Román Márta - Báránd történetének néhány vonása 1948-tól napjainkig

/Megjelentek a Balassa Iván szerkesztette - Báránd története és Néprajza című munkában; Báránd - 1985/

Püspökladány és Vidéke - Politikai, társadalmi és közigazgatási hírlap (Az 1937-es év lapszámai)

Szabó József - A bárándi református egyház vázlatos története