Szerep község mai helyétől nyugatra, a Sós-szeg nevezetű határrészen áll egy 4,5 méter magas, 2,5 méter és 1,4 méter széles téglából épült rom. Sárrét szerte ismert romról van szó, melyet a nép „Csonkatoronynak” ismer. Különböző legendák maradtak fent építéséről, koráról és funkciójáról. Osváth Pál kétféle néphagyományt rögzített tanulmányában. „Egyik szerint ez omladék monostor, másik szerint sóház volt. A hagyomány emlékezetbe hagyta azt is, hogy a török uralom alatt a viziutakra nagy gond fordítattván, az akkori hajózható Berettyón és a Nagysziget rónán át e helyre sót szállítottak. Eszerint – minthogy a helynek ma is Sós-zug a neve – elhihetjük, hogy az omladék egykor sóház volt, azonban a Szent Mihály erének elnevezése arra is enged következtetnünk, hogy az omladék előbb monostor volt s később a reformáció terjedése után s talán a török uralom alatt válhatott sóházzá.”

Szűcs Sándor néprajzkutató is gyűjtött egy régi históriát a Csonkatoronyról, (Itt olvasható) melyben a magyarok bejövetele előtt itt élt „tótféle” nép lakta a tájat, és hegyes tornyú nagy kolostort építettek. A kolostort a honfoglalók bontották el, és a toronynak csak az egyik sarkát hagyták meg, a benne lakó szerzetes sírjának jeléül.

A Szerep és Püspökladány közötti régi országutat „szerepi só útnak” hívták hajdanán. Minden bizonnyal a Berettyón, majd a Szent Mihály erén, Erdélyből leúsztatott sót a Sós-zugban, vagy Sós-szegen rakodták ki a hajókból, és szekéren vitték tovább Ladány felé a régi szerepi só úton. A Csonkatoronynak tehát lehetett olyan funkciója, amely segített a só átrakodásánál, vagy a só tárolásánál. Azonban feltételezhető, hogy eredetileg nem ezért épült.

Szerep település neve írott formában elsőként 1138-ból ismert „Cerep” formában. II. Béla király dömösi adománylevelében szerepel, amelyben a király összeírja a dömösi prépostság birtokait és szolgálónépeit. Anonymus Gesta Hungarorumában „Lutum Zerep” formában ismert. A honfoglaló magyarok vezérei, Szabolcs és Tas, leereszkedtek az Omsó-ér mellett és a Szerep-mocsárhoz értek. A Váradi regestrumban 1219-ben tűnik fel Szerep neve, ahol a falubeli Zovárd nembeliek embereit lopással vádolják.

A Zovárd nemzetség (de genere Zuord), amely a sorozatos birtokszomszédság és az egyező személynevek alapján azonosítható, de mindenképp rokonítható a Sártványvecse nemzetséggel (generacionem Sarcyuanveche), elsőként, Nyitra, és Galgóc vidékén tűnik fel. Későbbi krónikáink szerint a Zovárd és a Sártványvecse nemzetség birtokai Bihar, Békés, Heves és Esztergom megyében terültek el. E két nemzetség térségünkben a XI. században jelent meg. A sárréti térségen ismert, Sártványvecse nembeli Bajoni család birtokolta Bajomot, Görbejt és Ladányt. A Zovárd nembeliek birtokközpontja pedig Szerep volt. Györffy György kutatásaiból tudjuk, hogy mindkét nemzetség a honfoglaló magyarsághoz csatlakozott népektől származik.

 

A Csonkatorony és a mellette feltárt gótikus templom alapozása

 

A Zovárdok Szerepen építették fel Szent György tiszteletére szentelt nemzetségi monostorukat, amelyet a forrásokban Szerepmonostorának (Scerepmunustura) ismerünk. A tatárjárás viszontagságait Szerep falu és a Zovárdok túlélték, majd birtokaik a szomszédos Nyék, Kemény és Udvari településekkel gyarapodott. A XV. században a rokon Sártványvecse nembeli Bajoniak birtokába kerül Szerep, Gatály, Keményegyház és Porosd pusztabirtok. A középkor folyamán Szerepet a bajomi vár tartozékaként említik.

A korabeli forrásokban a Zovárdok Szent György tiszteletére szentelt monostora elsőként 1283-ban jelenik meg. Majd 1322-ben a Békés megyei Budun fiai szerepmonostori birtokukat három részre osztották. A nemzetségi monostor a későbbiekben semmilyen írott forrásban nem szerepel.

Mesterházy Károly régész vezetésével 1968-1969-ben ásatások történtek az említett Sós-szeg nevezetű területen. A Zovárdok monostorát a munkálatok alkalmával feltehetőleg sikerült megtalálni, a Csonkatorony romjától jóval távolabb. Az ásatások alapján egy döngölt agyag alapra épült háromhajós templomot rekonstruált, melynek alapterülete 17x21 méter volt. Az épület alapjához torony nem csatlakozott. A templom körüli sírokban „S” végű hajkarikák és XII. századi érmék voltak. Tehát a monostort feltehetőleg az 1100-as években építhették. Azonban a feltárt nemzetségi monostor a Csonkatoronytól északra, 50-60 méterre feküdt. A néphagyományból ismert történet, miszerint a Csonkatorony a monostor maradványa volt, nem igazolható, tehát a Csonkatoronynak nincs köze a Zovárdok kegyúri monostorához.

 

A gótikus templom építésének feltételezett fázisai (mellette a Csonkatorony falrészlete és alapjának lehetséges elhelyezkedése)

 

A Csonkatorony közvetlen környezetében egy másik templomot is rejtett a föld. Egy a XIII. század végén – a XIV. század elején egy korábbi temetőre ráépült gótikus templom alapozását találták meg. A templom hossza 25 méter volt. Ez a gótikus templom minden bizonnyal a középkori Szerep falu temploma lehetett, pusztulási ideje azonban nem ismert, de azt tudjuk, hogy Szerep 1751-ben a mocsár növekedése miatt elhagyta korabeli területét és áttelepült a mai helyére, a Körtvélyesi-ér partján lévő hátasabb területre. A középkori Szerep területéről 108 temetkezés került elő. Egy részük a templomfalakon belül feküdtek. A szerepiek a halottaikat díszes ruházatban, felékszerezve, koporsóban helyezték örök nyugalomra.

A Csonkatorony azonban ehhez a gótikus templomhoz sem tartozott. 2006-ban Szabó László régész vezetésével a Déri Múzeum munkatársai hitelesítő ásatást végeztek a területen, majd megállapították, hogy a Csonkatorony, elhelyezkedése és tájolása miatt nem lehetett szerves része a gótikus templomnak.

Rácz Zoltán építész megfigyelése alapján, a Csonkatorony nyugati oldalán csak alul, a keleti oldalán csak felül van egyenesre falazva - lezárva, tehát nem egy falsarok, ahogy eddig gondolták, hanem egy fenti ablak és egy lenti ajtó közötti falszakasz. Az ismeretlen rendeltetésű épület már a XI. század végén létezett, tehát korábban épülhetett a Zovárdok monostorától, román stílusú volt és feltehetőleg a tatárjárás során pusztult el. Lehetséges, hogy egy kora árpád kori templom maradványa, amelyhez az a temető tartozott, amire a gótikus templom épült, de esetleg lehetett torony vagy sóház.  Az viszont érdekes, hogy miért hagyták meg a mellé épült gótikus templom elkészülte után.

 

 

A területről tehát három jelentős épületet ismerünk. A két templom közül az északi feltehetően a Zovárd nembeliek monostora, a déli gótikus templom a tatárjárást követően épült fel, a Csonkatorony épületének elpusztulása után. Az építmények körül pedig a középkori Szerep településének maradványait rejtette a föld. F. Romhányi Beatrix és Koszta László történészek szerint bencés apátság lehetett a Zovárdok monostora, viszont Sörös Pongrác, aki a hazai bencések kutatója, nem tartja bencés alapításúnak. Rácz Zoltán építész a bizánci kereszténység szerepét emelte ki, a térségünkre jellemző Szent György kultuszra hivatkozva. F. Romhányi Beatrix szerint az 1322-es birtokmegosztás, amikor is a Békés megyei Budun fiai szerepmonostori birtokukat három felé osztották, azt jelenti, hogy az életképtelenné vált monostort feloszlatták vagy elhagyták. Ezért nincs többé híradás a monostorról.

A XIV. században a délkelet-magyarországi monostorok komoly gazdasági válságon mentek keresztül, talán ennek következményeként néptelenedett el a szerepi Zovárdok nemzetségi monostora is.

 

Fórián Péter - Sárréti Krónika

 

Forrás:

Dezsőné Bácsi Irma: Szárcsaríkatók. Szerep, 2002.

Györffy György: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Budapest, 1959.

Koszta László: Dél-Magyarország egyházi topográfiája a középkorban. Szeged, 2000.

Rácz Zoltan: Szerep. A megye településeinek története és épített emlékei. Hajdú-Bihar évszázadai. Debrecen, 2000.

Scholtz Róbert Gergely: A szerepi csonkatorony. Debrecen, 2015.

Rabb Péter: Szerep története. http://arch.et.bme.hu/arch_old/korabbi_folyam/11/11rabb.html

F. Romhányi Beatrix: Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon. Budapest, 2000.

Kandra Kabos: A váradi regestrum. Budapest, 1898.

Osváth Pál: Bihar vármegye Sárréti Járás leírása. Debrecen, 1996.

Szűcs Sándor: A régi Sárrét világa. 1942.

Mesterházy Károly: Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye területe IX-XIII. századi településtörténetéhez I-II. Déri Múzeum évkönyvei, 1973-74. Debrecen, 1975.