EmlékezetHistóriaÖrökségPortréTájképTörténelem
KezdőlapImpresszum
A ladányi zsinat

2017-10-03 15:01:05


Püspökladány a középkorban római katolikus vallású település volt. Első ismert temploma a Boldogasszony halmán felépült egyhajós, félköríves kápolna volt, melyet a XII. században építettek. Feltehetőleg a tatárjáráskor pusztult el, a közelében lévő Árpád-kori faluval együtt.
A második ismert temploma a Nagyér túlpartján, a korabeli település központjában a mai templom mellett állt, amely a tatárjárás utáni újraépítési hullámban épülhetett. Ez a templom a Boldogságos Szűz Máriának volt szentelve. A templom helyben égetett téglából épült, gótikus stílusban, fatoronnyal, zsindellyel fedve. Ezt a templomot vette át a református gyülekezet és egészen a XVIII. század végéig, a mai templom felépüléséig használta.

A reformáció a német városokból jutott el hazánkba a mohácsi vész utáni időkben. A három részre szakadt Magyarországon a katolikus egyház már nem tudta betölteni hatalmi szerepét, ezért a reformáció eszméinek terjedését nem tudta meggátolni.

Az alföldi városok polgárai előszeretettel küldték fiaikat Wittenbergbe, Luther Márton egyetemére. Az új vallási eszmékkel hazatérő fiatalok hamar elterjesztették a reformáció tanait. Elsőként a reformáció korábbi, lutheri irányzata terjedt el. A katolikus vallás és a lutheri irányzat között eleinte csak az istentisztelet módjában voltak eltérések. Püspökladány 1540-1550 között megismerte és elfogadta a reformáció lutheri irányzatát. Az 1550-es évektől kezdett el terjedni a reformáció második, kálvini irányzata.

 

A ladányi zsinat

 

Az 1551. év végén a tiszántúli protestáns lelkészek Püspökladányban közzsinatot tartottak. A zsinat egyik kiemelkedő alakja Kálmáncsehi Sánta Márton volt, aki puritán szemléletével minden katolikus külsőségnek, az oltárnak, a keresztnek, a képeknek és a szobroknak hadat üzent. Makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy a templomból el kell távolítani a régi hitre utaló tárgyakat. Ezzel a lelkésztársait és a híveit is megbotránkoztatta. A zsinat végül botrányok között ért véget, ahol Kálmáncsehit kiközösítették társai az egyházukból. A kálvini irányzat hívei ekkor „keresztyén ortodox vagy helvét” hitvallásúnak hívták magukat. A református vallás elnevezés ekkor még nem volt általános.

Kálmáncsehi a kiközösítést követően Munkácsra távozott és onnan irányította tovább térítőmunkáját. Hamarosan az új irányzat meghódította az egész Tiszántúlt. Az egyházmegyét újjászervezték, vezetőjének Kálmáncsehit választották, így ő lett az első magyar református püspök. A református egyház központja Debrecen lett. Kálmáncsehi nem sokkal később meghalt, így Méliusz Juhász Péter vitte tovább társaival a kálvini szemléletű reformációt, melyet az 1561-es váradi zsinat fogadott el.

Egyes kutatók szerint a "ladányi zsinat" nem Püspökladányban, hanem a Nagy Sárrét déli részén fekvő Körösladányban volt. Azzal indokolják, hogy Körösladány földesura Nadányi István védelme alatt, Bihar és Zaránd vármegyék területén ekkora már befejeződtek a reformáció intézkedései. Ugyanakkor a Nadányi család pártfogása alatt több zsinatot is tartottak. A másik indok pedig, hogy Püspökladány a váradi püspök és a tekintélyes katolikus Bajoni család birtoka volt ebben az időben. Az erdélyi országgyűlés elrendelte a katolikus egyház vagyonának elkobzását, ekkor a Domonkosok és a Ferenc-rendiek a Bajomi várban rejtették el a kincseiket. Izabella királynő a kincsek egy részét erőszakkal vitette el Bajomból. A Bajoni család a római katolikus egyház vagyonának védelmében szembe mert szállni a királynővel is, ugyanis óvást emeltek a váradi Szent István-beli káptalan előtt a királynő eljárása ellen.
Ami mégis Püspökladány mellett szól a zsinat megtartásának helyéül, az a földrajzi elhelyezkedése. Debrecen és Várad között Püspökladány van centrális helyen, ahonnan mind a két város könnyen és zavartalanul elérhető. A mocsárvilág egyetlen átjárója éppen Püspökladány észak-nyugati határán volt. Körösladány a Nagy Sárrét mocsárvilágának a másik végén helyezkedik el. Az egész lápvidéket meg kellett kerülniük a váradi és debreceni hitújítóknak, hogy a zsinat helyszínére érkezzenek. Ugyanakkor ebben az időben Körösladányt éppen Nadánynak nevezték, ezért ha a zsinat valóban ott lett volna megtartva, akkor "nadányi zsinat" néven került volna a református egyházi irodalomba.

A hazai reformáció terjedésének történetében a ladányi zsinat méltó helyet foglal el.
A reformáció tanait az egyszerű ember hamar befogadta, ugyanis a Bibliát a reformáció adta a nép kezébe. A gyülekezetek életében fontos volt az írni-olvasni tudás, ezért mindenhol megszervezték az iskolai oktatást is.

Püspökladány református iskolájáról az első fellelhető adat 1592-ből való. Az iskolában a gyerekeket a „rector” tanította írásra, olvasásra, vallásra, keresztény erkölcsre, bibliai történetekre, éneklésre, számvetésre és az élet különböző dolgaira. A reformáció megjelenése után a XVI –XVII. században, az egyházközség élete egybeforrt a település életével, olyannyira, hogy a település igazgatása sokszor megoszlott a prédikátor és a falu elöljárósága között.

 

Fórián Péter - Sárréti Krónika

 

Forrás:

Kecskés Gyula - Püspökladány újkori története helyneveiben. Püspökladány, 1974.

Zoványi Jenő - Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Budapest, 1977.

Bunyitay Vince - A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. Reprint, Budapest 2012.


Kommentáld a bejegyzést!
Partnereink:
Déri Múzeum Debrecen Bihari Múzeum Berettyóújfalu Karacs Ferenc Múzeum Püspökladány Győrffy István Nagykun Múzeum Karcag