A szélenergia felhasználása keletrõl, a kínaiaktól származik, de Alexandria környékérõl 3000 éves szélmalmokról is írtak már. A szélmalmok építésének ötletét a keresztes lovagok hozták Európába az 1400-as években, elõbb Franciaországban, majd Németországban alakult ki a bakos típusú szélmalom.
A szélmalmok itthoni meghonosodását illetõen nyelvtudományunk bizonyítja, hogy az 1500-as években ez a típus már Magyarországon is ismert volt. A tornyos vagy holland típusú szélmalom a XVII. században jelent meg hazánkban, amelyet aztán az 1800-as évek elsõ felében tömegével kezdtek építeni országszerte. A karcagi szélmalom is ennek a típusnak egy impozáns képviselõje, ebbõl az ún. emelt malomházas változatból azonban igen kevés épült az országban, ezért ma kuriózumnak számít.

A kifogástalan állapotú  Gál-féle szélmalom a Vágóhíd u. 20. és 22. sz. között áll. Téglatámfalú feltöltés közepén szabadon álló, csonkakúp alakú, ötszintes, cserépfedéses, kúptetős épület, vakolatlan téglahomlokzattal. A belsőben eredeti belülforgatós, hárompárköves őrlőszerkezettel. Népi műemlék.

Szabadon álló kör alaprajzú építmény, melyet kis feltöltés fogja körbe, melyet téglafallal építettek körül. Ötszintes, szintjein egyenes záródású szegmensíves szemöldökkel kialakított ablakok vannak, a hatodik (padlástéri) szinten körben kis négyszögletes kitekintőablakok a város tűzfigyelő szerepét is betöltötték. Vakolatlan, nyerstégla falazata van.

Az ablakokkal áttört falú, szépen rendbe hozott szélmalomban 1949-ig folyt a munka, búzát őröltek és szemes terményeket is daráltak. Az államosítás után kalapácsos darálót üzemeltettek az épület földszintjén.
A városban régen hatvan malom működött, közülük tizenegy volt szélmalom. Mára csak ez maradt fenn. Belső berendezése épen maradt, hat szinten lehet megtekinteni a technikatörténeti szempontból is egyedülálló szerkezetet.

Az 1. szint: az őrlendők átvételének, ill. kiadásának a helye. Itt kapott helyet a felhordó szerkezet (az „emelőszánkó") és egy hasábszita.

A 2. szint: a lisztespad - a daráló kiadórésze és a malomkövek távolságát szabályozó szerkezetek szintje.

A 3. szint: a két malomkőjárat és a kőemelő eszköz helye. Itt történt maga az őrlés.

A 4. szint: itt találhatók a malom legfontosabb mechanikai berendezései, a fő, vagy un. királytengely, a sebeskerék és 2 db kisorsó.

Az 5. szint: a királytengely átmenő szakasza és az ácsműhely.

A 6. szint: a vitorlaszárnyak energiáját a malomkövekhez közvetítő berendezések helyezkednek el itt. A szelestengő, az un. nagybálvány, a fogaskerekek és orsók, a tetőt szélirányba fordító a fal síkján körbefutó fogasléc.

Fórián Péter - Sárréti Krónika

Forrás:

Györffy István Nagykun Múzeum - Karcag

műemlékem.hu