A Nagy-Sárrét legendás vízi világát évszázadokig, a kanyargós, lassú folyású Berettyó folyó éltette és tartotta fent. A Berettyó folyó az Erdélyi-szigethegységben, azon belül a Réz-hegység délkeleti részén a Ponor (779 m) hegy mészplatója alatt, több apró patak egyesüléséből ered.

A Nagy-sárrét medencéjénak északi részén lévő nagy kiterjedésű vizenyős, mocsaras rétet hívták a lecsapolások előtt Kunlapos-rétnek. Karcag és Püspökladány határain feküdt, döntő hányadában összefüggő víztükörrel, mintegy tavat formálva, környezetében tucatnyi szigettel és hátsággal körülvéve. Északról a Hortobágy-folyó ömlött bele, amely a Tisza vizét szállította le a sárréti medencébe. Észak-nyugatról szintén a Tisza vizét szállító Zádor-ér öntözte, keletről pedig a Mérges-érrel állt összeköttetésben.

A sárréti mocsárvilág leghasznosabb és legtöbbet termő növénye a nád volt. Végeláthatatlan náderdők sorakoztak a rétség vizeiben.  A nád a mély vízben nem nőtt, csak a szárközépig érő vizet szerette. A legjobb minőségű folyami nád az erek medrében termett. A sárréti ember mindenre fel tudta használni az értékes növényt. A pásztorok ebből építették a kunyhót, a karámot, szárnyékot, hodályt.

A Tikicsi - halom (Tikics, Tikicsér, Tigics, Tigicsi, Tigis, Dikics) Sárrétudvari külterületén, a bajomi határ közelében áll. Tengerszint feletti magassága 92.2 méter, a környezetéből 5-6 méterre emelkedik ki.

Valószínüleg kurgán, tehát gödörsír, amire feltöltés után halmot emeltek. A halom ezidáig feltáratlan.

A sárréti mocsárvilágban millió számra fészkeltek a különböző fajtájú vízimadarak. Hattyúk, pelikánok, szárcsák, récék, kócsagok lepték el a végtelen náderdőket és a nyílt vizű tavakat. Darvak, gólyák, túzokok fészkeltek a rét szigetein. Ma már csodálkozva olvassuk a sárréti madárvilágról szóló régi feljegyzéseket.