Osváth Pál 1831-ben született Kismarján. Lófő székely eredetű családból származott. Ősei Szapolyai János király uralkodása alatt jöttek át Erdélyből Magyarországra, ahol a leszármazottak Ugocsa, Szatmár, Szabolcs és Bihar vármegyék területén szóródtak szét. A család felmenői 1630. május 12-én kaptak nemességet II. Ferdinánd királytól. Az uralkodó címeres nemeslevelet adományozott a családnak, csengerújfalusi előnévvel.

Osváth Pál a debreceni Református Kollégiumban tanul. 1849-ben beáll honvédnek, s részt vesz Bem tábornok erdélyi hadjárataiban. Az 1850-es években Berettyószentmártonban nótárius, majd Mezőkeresztesen lesz csendbiztos. Munkája miatt rengeteget kellett utaznia a tájon, így mindegyik sárréti falvat úgy ismerte mint a tenyerét. Pandúrtársai is többnyire a sárréti falvakból kerültek ki.

Osváth fő műve - Bihar Vármegye Sárréti Járás Leírása -címmel jelent meg. Már a kiadásakor nagy sikert aratott a mű, példányait rövid időn belül elkapkodták.