A Nagy- Sárrét északi peremén, Karcagtól Észak-keletre a régi Pest – Szolnok – Debrecen országút mentén található a műemlék Zádor-híd.

A híd alapkövét 1806 novemberében rakták le és 1809-ben adták át a forgalomnak. A híd építésze: Bedekovich Lőrinc. A híd jelenlegi állapotában öt félköríves nyílású, kőből és téglából épített, a hídfőn kiszélesedő, falazott mellvédű építmény.

Az árvízszabályozások előtt a hírhedt Zádor-ér táplálta északról a Sárrét mocsarait. A Tisza vizét hozta el idáig az áradások alkalmával. A közlekedés állandó nehézséget jelentett, ezért Karcag városa szükségesnek látta, hogy egy állandó kőhidat állítson, ami áradáskor is lehetővé teszi az átjárást. Eredetileg kilenclyukúnak építették és mintaként szolgált a Hortobágyi kőhídhoz, melyet 1833-ban építettek. Tehát a karcagi határban álló híd több mint húsz évvel idősebb a hortobágyi testvérétől. A Zádor-híd két-két külső pillérjét az 1830-as áradás elsodorta, így az újjáépítés után már csak, mint ötlyukú kőhíd maradt fenn.

A néphagyomány úgy tartja, hogy a Zádor-híd építésénél a meszet a sárréti madarak csónakszámra odahordott tojásaiból oltották be, hogy annál erősebben kössön.

Ma már a bővizű Zádor-ér és a környező lápok, mocsarak eltűntek, ezért meglepő látványt nyújt a puszta közepén lévő monumentális, ötlyukú kőhíd.

Fórián Péter - Sárréti Krónika