A Szent Ágota csárda a Nagy-Sárrét északi részének leghíresebb és leghírhedtebb csárdája volt. Nevezték még Ágotai csapszéknek, vagy Szent Ágotai vendégfogadónak is. A fogadó Karcag, Püspökladány és Nádudvar határán állt. Karcag városa által készült kimutatás szerint 1727-ben épült, mészhabarcsba rakott égetett téglából. Nevét a mellette álló halomról kapta, melyen a középkorban kápolna állt Szent Ágota tiszteletére. A néphagyomány szerint a csárda épületét a kápolna romjaiból építették.

A régi Pest-Szolnok-Debrecen országút mellett épült fel a fogadó, ahol a Hortobágy folyó medrét vesztve szétáradt a sárréti mocsarakban. A lápvidéken, kevés helyen volt átjáró, ez a hely viszont alkalmas volt az átkelésre.
Már a népvándorlás korában is használhatták, majd a középkor folyamán híd is épült a folyóra, a könnyebb átkelés érdekében. A sószállítás főútvonala is innen ágazott el Erdély felé Püspökladány irányába. Két vármegye, és három település határa találkozott itt. A királyi kamara, mint püspökladányi földesúr volt a fenntartója a csárdának. A csapszéket, a mellette lévő nagyhidat a vám jövedelmével együtt, és egy darab legelőt haszonbérbe adta. A 18. század folyamán legtöbbször a püspökladányi községi kommunitás volt a haszonbérlője.

A kommunitás minden csapszéket más-más bérlőnek adta ki. A csaplárosnak a községi tanács előtt esküt kellett tennie. 1774-ből fennmaradt "Az Ágotai Hídnál való Csaplárosoknak és egyszersmind Vámosnak Esküvése Formulája".

A csapláros esküvése: "... ezen csaplárosi Hivatalomat, mely az révnek és vámnak beszedésével egybe vagyon a Sz. Ágotán köttetve, jó Lelki esmérettel fojtatom, a kezem alá adatandó italokat Bort, Pálinkát tisztán és minden elegyítés nélkül igaz Ittzével, meszejjel és az inspectorok által megjedzett mértékkel mérvén az utasokat és jövevényeket valamint az Helybelieket és szomszédokat minden illendőséggel fogadom és mindeneknek illendő tiszteletet megadom. Senkinek neve után avagy rovására az igaz hitelnél többet nem rovok, sem feljebb a meghatározott árnál az italt nem adom és a Tttes Nemes Vármegyének rendelése szerént sok hitelt nem csinálok, a vámból bé jövő részes jövedelemről, ugy mindenféle kezemalá által adandó és beadandó italokról és naturálékról Árendás gazdámmal minden fogyatkozás nélkül számolni fogok..."

A püspökladányi uradalomhoz tartozó kincstári vagyontárgyak 1757. évi urbáriuma megemlíti, hogy a vendégfogadó öt szobát foglal magában, két konyha és két kamra van benne. Mennyezete és a falvédő párkányzata fenyődeszkából volt. Ablakai bécsi ólombetétes ablakkarikákkal, vasrostéllyal készültek. A helyiségekben zöld csempéből épített kályhák és kemencék voltak. A kémény égetett téglából épült. Az csárda ajtai az Ágota-halomra és a Hortobágy folyóra nyíltak. A fogadóban volt öt ágy, hét fogas, három asztal és tizenhárom fenyőből készült szék. Pincéje a Szent Ágota-halma alatt, égetett téglából épült, 10 öl hosszú, 2,5 öl széles volt, erősen vasalt kétszárnyú dupla ajtóval. Pincéjébe 2000 vödör bor fért. Az épület mellett 12 szekér és 48 ló számára elegendő férőhelyes szin volt építve, zsindellyel fedve. Az épület értéke 7151 Ft 36 kr. volt. A 19. századtól az Ágota csárdához tartozó területként említik a 264 hold nagyságú Révzugot, amelyen 40 hold szántó, 186 hold kaszáló volt, a többi nádvágó rét.
1790-ben nagy szárazság volt a Sárréten, a Hortobágy folyó is kiapadt. Ezért az utasok a "Szent Ágota Vámra járó Ország Uttyát" elkerülték és a kiszáradt Réten keresztül utaztak. Így a csárda jövedelme megcsappant, a híd vámjából jövedelme nem származott.

A csárda épületei, egy korabeli térképszelvényen

A 18-19. század betyárjai előszeretettel látogatták a csárdát. Fontos hírszerző állomása volt, a nádasokban meghúzódó szegénylegényeknek és bujdosóknak. Több legenda is fűződik a csárda épületéhez. Az egyik leghíresebb, hogy a csárdából egy alagúton keresztül, át lehetett jutni a másik híres fogadóba, a karcagi Morgó csárdába. Egy másik legenda szerint, az épület mestergerendája pont a két vármegye határa volt, és ha a pandúrok bementek a csárdába, a keresett személy egyszerűen átült a másik vármegyében lévő asztalhoz. Rózsa Sándort is emlegette a néphagyomány a csárdával kapcsolatban, de valószínűleg a híres betyárral kapcsolatos történetek más fogadókból voltak ismertek és csak átragasztották az Ágota csárdára.
A lecsapolások, és a folyószabályozások miatt a vendégfogadó látogatottsága meggyérült. A csárdától délre a Hortobágy- Berettyó csatornán, 1872-ben megépült az apavárai vashíd, így a maradék szekérszállítás is áthelyeződött a későbbi 4-es számú főútra. Néhány évtizedig még üzemelt az épület, a környék tanyáiról jártak be mulatozni, de később már alig volt vendége. 1935-ben bontották el az erősen megrongálódott épületet.

A csárda épülete a lebontása előtt

Alagútnak nyomát sem lelték, de egy rejtekhelyet felfedeztek az épület falai között a szabadkémény mellett. A pince padlója alatt viszont harminc csontvázat és Mária Terézia korabeli pénzeket találtak, tehát régi sötét titkokat is őriztek a csárda ódon falai, nemcsak jópofa történeteket és anekdotákat.
A csárda lebontását követően csak az istálló maradt meg, melyet a II. világháborúban egy bomba ketté szelt. A ketté vált épület az 1950-es években még külön tető alatt megvolt, később ezt is lebontották.
A Szent Ágota csárdának ma már csak a híre maradt fent.

Fórián Péter - Sárréti Krónika

Forrás:

Orsz. Lvtr - Urbar.et Conscr. Fasc. 112. No 52. - Úrbéri iratok és Összeírások. - (Az 1757. évi Urbárium)

Hajdú-Bihar megyei Levéltár - V.A. 663/a.  Protocollum Regiae Possessionis Püspök Ladány. (1742-1871)

Kecskés Gyula - Püspökladány Újkori Története Helyneveiben (Püspökladány, 1974)

Elek György - Egy öreg csárda emlékére (karcagimuzeum.hu)

Képek:

Ágota csárda (Fórián Péter)

Ágota csárda keresztmetszeti rajza - Plan zur einer Wirthshaus in St. Agatha (1794)

Az Ágota csárda környéke egy korabeli térképszelvényen (II. katonai felmérés - 1806-1869)

Az Ágota csárda fényképe a lebontás előtt (Györffy István Nagykun Múzeum - Karcag)