Gatálypuszta, Szerep község határának északi részén található, egy része átnyúlik Püspökladány település határába is. A mocsarak lecsapolása előtt, több határnév is viselte a Gatály nevet. A leghátasabb területet nevezték Gatály-szigetnek, körülötte folyt Gatály-ér, mely a Futakból, Kállóból és a Bikás-érből kapta a vizét. A területről ismerünk még Gatály-zugot, Gatály-lapost, Gatály-dülőt is. A Gatály (Gathal) név ismeretlen eredetű nemzetségnév, melyet elsőként egy 1329-ből származó oklevélben említenek. E korból, Sopron vármegyéből is ismerünk Gatály nevű települést.

A Szerep melletti Gatálypuszta első írásos említése 1407-ből való. Misethe-i Kuthur fia Péter és ennek fia János örökre eladták Gatal nevű birtokukat és Karateleke-i részüket a Pétery Ders családnak. 1410-ben Ladány birtokosai, Parlaghi György leányai, Katalin és Skolasztika beiktatást nyernek többek között Karateleke egyes részeibe. 1458-ban Izsákai Miklós, Szerep község felét többek között Gatálypusztával együtt eladta Bajoni Istvánnak, akit 1459-ben annak birtokába iktatott a váradi káptalan. 1472-ben Izsákai Miklós egész Szerepet örök áron eladta Bajoni Istvánnak és fiainak: István kanonoknak és Miklósnak 1000 arany forintért. A birtokok felsorolásánál szerepel Gathaal prédium neve is. 1517-ben II. Lajos király megparancsolta a budai káptalannak, hogy Bajoni Miklós fiait, Jánost és Benedeket többek között Gathal-teleke birtokába iktassa be. Ez 1518-ban meg is történt. II. Miksa 1572-ben az esztergomi egyház káptalanjához intézett levele szerint, megemlékezve a Bajoni-család érdemeiről, Bajoni Zsófia Pászthói Jánosnét megerősítette birtokaiban, többek között „Bathal”, másképpen „Karathelek” puszta birtokában is.

A középkori oklevelekben településként is említik Gatályt, később már csak prédium, tehát mint pusztabirtok volt jelen. A lecsapolási munkák befejezése után a területet egyöntetűen Gatálypuszta névvel illetik. A nádvágást, szilaj állattartást felváltotta az intenzív mezőgazdasági művelés. A 19. század utolsó negyedére kialakultak az uradalmi birtokok.

 

A kastély és az angol park egy korabeli térképszelvényen

 

Az egykori Gatály-szigeten uradalmi majorság épült ki. A Nagy- és Kisgatálypuszták 1851-ben még szerepi Kelemen János tulajdonát képezték, akitől Gross Zsigmond vásárolta meg a birtokot. Az 1861-66-ban készült II. katonai felmérés térképén már látható a majorság, de még a kastély épülete nélkül. Az 1884-es III. katonai felmérés térképe viszont már feltüntette a korábbi major mellett felépített téglalap alaprajzú, középrizalitos Gross-kastélyt, amely körül ekkorra már a sétautakkal behálózott nagy parkot is létrehozták. A kései historizáló stílusú, neobarokk formaelemeket tartalmazó épületet Gross Zsigmond emeltette. A földbirtokos 1893-ban 1343 katasztrális holdnyi birtokkal rendelkezett Gatálypusztán.

 

A kastély az 1950-es években

 

A kastély szabadon álló, középrizalitján egyemeletes, oldalszárnyain földszintes, megközelítően téglalap alaprajzú épület volt. Félköríves záródású, keretelt ablakai felett egyenes szemöldökpárkány, alattuk könyöklőpárkány húzódott. A kúria falai sávozottak voltak, a széleket armírozás díszítette. A főhomlokzat a földszinten 1+2+(1+A+1)+2+1 osztást kapott, a középrizalit emeleti része 1+A+1 tengelyes volt. Az emeletes középrizalit földszintjének középtengelyében nyíló 2-2 oszlop állt, amelyek egy vaskorlátos erkélyt tartottak, amelyre az emelet középtengelyében nyíló ajtó vezetett ki. A földszint széleit kettőzött pilaszterek díszítették, az emeleti ajtó két oldalán szintén kettőzött pilasztereket alakítottak ki, itt a rizalit szélein csak 1-1 pilasztert helyeztek el. A középrizalitot attika zárt le. A főhomlokzat két szélén előrelépő oldalrizalitok felett háromszög-oromzatok emelkedtek, amelyeket gazdag fadíszítéssel láttak el, 1-1 kör alakú világítóablak is nyílt rajtuk.

Grossnak három fia volt, dr. Gross Imre Nagyváradon ügyvédként működött, Gross Andor és Gross Béla pedig mezőgazdasági főiskolát végeztek, ők a birtok gazdálkodását irányították. A família tagjai közül 1910-ben dr. Gross Jenő, Gross Andor és Gross Ferenc magyar nemességet kaptak I. Ferenc József királytól „gatályi és szécsényi” előnevekkel. (Dr. Gross Jenő ügyvéd a szécsényi kastély tulajdonosa volt.)

1911-ben még özvegy Gross Zsigmondné és Gross Andor budapesti lakosokat tüntették fel az 1350 katasztrális holdas uradalom tulajdonosaiként, ők azonban nem sokkal később eladták a birtokot, feltehetően anyagi nehézségeik miatt; később ugyanis Gross Andort és Gross Bélát a M. Kat. Vallásalap szerepi birtokának bérlőiként említették.

 

A kastély alaprajza és a park részlete

 

Az uradalmat és a kastélyt losonczi gróf Bánffy (II.) Miklós vásárolta meg a Gross családtól. A gróf politikus, regény- és drámaíró, illusztrátor és díszlettervező volt, 1906-10-ben Kolozs vármegye főispáni posztját töltötte be, 1912-től az Operaház és a Nemzeti Színház kormánybiztosaként működött, majd 1917-től az intézmény főigazgatója lett. Bánffy 1920 november és 1921 áprilisa között rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, majd 1921 április és 1922 decembere között külügyminiszter volt, eközben 1921 áprilisa és 1922 februárja között a nemzeti kisebbségek tárca nélküli miniszteri posztját is betöltötte. Miniszteri megbízatása után Bánffy hazatért a Trianonban elcsatolt erdélyi, bonchidai birtokára. Észak-Erdély visszacsatolása után, 1940 októberétől a gróf a magyar országgyűlés felsőházának tagja lett.

A losonczi Bánffy család régi nemesi família volt, első ismert őseként Dienest (Dénest) említették, aki 1228-ban élt. A család Bánffy László tárnokmester, erdélyi vajda fiával, (II.) Istvánnal férfiágon kihalt, lányát, Katalint azonban fiúsították, és gyermekei a Bánffy nevet vették fel. A família Erdélyben kiterjedt birtokokkal rendelkezett. Egyik ágának bárói címét a felségsértésért apanagyfalvi I. Apaffy Mihály erdélyi fejedelem által lefejezett Bánffy Dénes kapta 1674-ben, fiát, Bánffy Györgyöt pedig 1696-ban magyar grófi rangra emelték. 1855-ben báró Bánffy (I.) Miklós osztrák grófi címet kapott, majd 1880-ban a magyar grófi rangot is elnyerte. A Bánffy család másik ágát 1729-ben emelték magyar bárói rangra.

 

A kastély egy részlete

 

Érdekesség, hogy Bánffy (II.) Miklós ősei, losonczi báró Bánffy Farkas és felesége, csengerbagosi Bagossy Erzsébet a XVIII. század első felében már birtokosok voltak Szerepen, és 1735-ben egy aranyozott ezüstpoharat ajándékoztak a helyi református egyháznak.

Bánffy (II.) Miklós kezdetben bérlet útján hasznosította a birtokot, majd a bérlők csődje után saját kezelésébe vonta az uradalmat. Azonban ekkor sem vált hatékonyabbá az uradalom gazdálkodása, mert – a visszaemlékezések szerint – Talbér István tiszttartó ahol csak lehetett megkárosította az Erdélyben élő grófot, a búzaföldeket például az elszámolt magnál jóval kevesebbel vetette be, a megspórolt részt pedig a saját birtokára vitette.
Bánffy ritkán tartózkodott Gatálypusztán, csak nyaranta látogatta meg a birtokot. Az uradalmi épületek és a birtokközpont Gatálypusztán voltak, a Nagykaszáló nevű másik majorban a juhhodályok sorakoztak. 1925-ben a grófnak 1071, 1935-ben pedig 1078 katasztrális holdja volt Szerep határában, emellett Gyomán és Sárrétudvariban is rendelkezett birtokrészekkel Magyarországon.

 

A kastély a lebontása előtt

1939-ben Bánffy (II.) Miklós eladta a gatályi uradalmat és a kastélyt özvegy egyházasbágyoni Mezey Kálmánnénak, a nagykaszálói legelőt pedig Szerep községnek. Mezei Kálmánnét 1935-ben a bethleni gróf Bethlen család zsákai birtokának a bérlőjeként említették.
A Gatálypusztai birtokon Püspökladányból, Szerepről és Sárrétudvariból származó lakosok dolgoztak, cselédként, napszámosként és béresként.

A II. világháború után egy rövid ideig még meghagyták Mezeynénak a kastélyt egy 200 katasztrális holdas földterülettel, később azonban államosították az épületet, és a Hosszúháti Állami Gazdaság tulajdonába adták. Egy ideig iskola is működött a kastély falai között. Az 1950-es években a környékbeli lakosok kifosztották az épületet, felszedték a padlót, a konyha és a terasz járólapjait de még a mennyezet tartógerendáit is kifűrészelték. 1957-ben szolgálati lakás is volt a földszinti részében, két szobával, konyhával, kamrával, előszobával, és egy irodának használt helyiséggel. A kastély földszinti részén volt egy nagy terem, ahol rendezvényeket, bálokat tartottak. Ezen kívül több szoba, konyha, fürdőszoba és lépcsőfeljáró is volt az épület földszintjén. Az emeleti részén egy nagy helyiség foglalt helyet, amelyről az erkélyre lehetett kijutni. Az erkélyt szegélyező téglamellvéd erősen meg volt rongálódva, emiatt később egy baleset is történt. Egy kislány alatt leszakadt a mellvéd, leesett és összetörte magát. Salamon Ferenc a Hosszúháti Állami Gazdaság akkori vezetője, azért döntött az épület bontása mellett, mert statikailag nem volt biztos az épület, felújítására pedig önerőből nem volt lehetőség. Próbált támogatókat szerezni az épület felújítására, főleg kultúrális intézményeket keresett meg, de komoly érdeklődőt nem talált. A kastélyt az 1960-as években lebontották, falainak anyagát a környék településeinek lakói széthordták.

Salamon Ferencné kislányával a kastély parkjában

 

Gatálypusztán a kastélyhoz tartozó angolparkban, kocsányos tölgyek, hársak, szilfák, kőrisfák, gesztenyék sorakoztak, de örökzöldek is voltak, fenyők, buxusok és tiszafák. Régen 18 védett kocsányos tölgy volt, amelyek közül napjainkra 6 maradt meg. A visszaemlékezések szerint a kastély parkjában egykor fürdőmedence is volt, melynek romjai ma is láthatóak. A gondozott angolpark helyén ma egy elvadult egyhektáros erdő van, melynek közepén tégla és beton törmelékek árulkodnak az egykor itt állt impozáns főúri kastély épületéről.

 

Fórián Péter - Sárréti Krónika

 

Forrás:

Codex Diplomaticus Hungariae VIII/3. 345

Deductio. Beszerzésekről, használatáról és azok jogairól. /1407, 1410/ - Országos Levéltár- Pénzügyigazgatósági (kamarai) Levéltár. Neo Regestrata Acta. (1229/46)

Herpay Gábor - Debrecen szabad királyi város levéltára, Diplomagyüjteményének regesztái. (Debrecen)

Kristó-Makk-Szegfű: Adatok korai helyneveink ismertetéséhez. I-II. k. (Szeged-1973)

Kecskés Gyula - Püspökladány Újkori Története Helyneveiben (Püspökladány-1974)

Virág Zsolt - Magyar Kastélylexikon (Budapest-2006)

Gali Árpád - Szerep Község Története (Püspökladány-2004)

Kovács Béla Sándor - A világ közepe - Szerep község története (Püspökladány-1998)

Salamon Ágnes - Adatközlő (A gatálypusztai kastély egykori lakója)